CSR Hungary Summit, Jó márka, fenntartható márka konferencia: Mennyibe kerül az európai energiaválság?

A 2022. évi konferencia fókuszában az energia- és az élelmiszerárakban tapasztalt szélsőséges kilengések és azok mozgatórugói, valamint a vállalati fenntarthatóság és a felelősség, mint kockázatcsökkentő tényező voltak – különös tekintettel az említett szektorokra.

Takács Júlia, a CSR Hungary alapító-ügyvezetője, nyitóelőadásában egyrészt arra hívta fel a figyelmet, hogy a fenntarthatóság mérőszámaként ismert ESG (Environment, Social and Governance) rendszer környezetvédelmi aspektusán túl kiváltképp fontos a társadalmi és a vállalatirányítási aspektusokkal is foglalkozni a jelen geopolitikai körülmények között. Másrészt, kontextusba helyezte azt a problematikát, ami az eltérő ESG számítási rendszerekből (GRI,  ISO 26000,  ICR ) és a szintén eltérő CSR (Corporate Social Responsibility, Vállalati Társadalmi Felelősségvállalás) fogalom használatából ered: a vállalati fenntarthatóság eredményességének és a hiányosságának beazonosításához elengedhetetlen a következetes ESG-rendszer használat, mert csak így kapunk összehasonlítható adatokat az egyes iparágakon belül. Leszögezte, hogy a CSR nem jelent profitellenes szemléletet, hanem a tervezhetőséget, a prevenciót és a kockázatkezelést előtérbe helyezve, az egyensúly megteremtésére törekszik a gazdaság, az ember és a környezet között.

Hortay Olivér, a Századvég energetikai üzletágának vezetője, az energiamix és a szakpolitikai megatrendek ismertetésével, az energiaválság hátterének felvázolásával és a lehetséges kilátások számba vételével törekedett a kialakult energiahelyzetet szemléltetni. Kihívásként azonosította a mostani helyzetben, hogy az Európai Unió 2021-ig bezárólag is csak 17%-ra tudta feltornázni a megújuló energiahordozók használatát, míg a fosszilis energiahordozók alkalmazása továbbra is 70% felett mozgott. Ráadásul, a jelen energiapolitikai helyzetben további nehézséget jelent, hogy a tagállamoknak viszonylag gyorsan kellene átállnia a megújulókra, ami robusztus kihívás elé állítja őket, mind a finanszírozás, mind a villamos energia hálózatok korszerűsítése terén. A szakpolitikai ösztönzők közül mindenképp említést kellett, hogy kapjon az uniós dekarbonizációs törekvés részeként meghirdetett kibocsátás-kereskedelmi rendszer  (EU ETS), amely meghatároz egy szén-dioxid kibocsátási küszöböt, ami felett a vállalatoknak fizetniük kell a kibocsájtott szén-dioxidért. Ugyanakkor kiemelte, hogy az energiaszektort érintő piaci integráció és liberalizáció között egy egyre erősödő feszültség figyelhető meg, hiszen az uniós központi szervek a piaci szabályok konvergenciája mentén a tagállami hatáskörök mérséklésére, míg a tagállamok épphogy ezen hatáskörök megtartására törekszenek. A koronavírus következtében megugrott az Unió importköltsége, amivel párhuzamosan az a nehezítő körülmény is fennállt, hogy az európai gáztározók üzemeltetése nagyrészt magánvállalatok által történik és emiatt a gáztározók töltöttségi szintje alacsony volt. Hortay a kilátásokat tekintve is inkább nyugtalanító tényezőket sorolt fel: az európai energetikai rendszer kitettségét a válságnak, a rezsidíjak által generált társadalmi válságot – amelyre példák az Európa szerte folyó szankció ellenes tüntetések  –, az EU külkereskedelmi mérlegének romlását, ami közvetlen hatással van az inflációra, a gázfüggőség csökkentésével kapcsolatos potenciális nyersanyaghiányt. (pl. lítium vagy kobalt), valamint a nem prognosztizálható események hatásait, mint amilyen az Északi Áramlatok elleni, szeptember végi célzott támadások  voltak.

Dr. Tóth Máté, PhD, a Rátky és Társa Ügyvédi Iroda energiajogásza, előadásában olyan kérdésekre kereste a választ, ami az állam-, a vállalatok- és az energiakereskedők cselekvési mozgáskörére irányult. Leszögezte, hogy az energiaválság már tavaly októberben elkezdődött, amikor is ugrásszerűen megnőtt a földgáz ára, tehát az említett szereplők mozgásköre 2021 októbere óta markánsan az energiaárak függvényében fluktuál. Meglátása szerint az aktuális uniós energiapolitika is inkább ártott, mintsem használt az energiaáraknak, hiszen a gázársapka bevezetéséről szóló viták hatására, amelyek az uniós gázárplafon körül folytak (Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, október 19-én, szerdán, bejelentette a gázársapka tényleges bevezetését – a szerk.), ismételten kilőtt a földgáz ára. A Magyar Állam, a beavatkozó állam mintájára, már egy évtizedes múltra visszatekintő rezsivédelem mellett foglal állást, amivel nem feltétlen vívta ki az Unió szimpátiáját és mégis, a kialakult gazdasági helyzetben egyre több európai állam követi mintáját. Az energiaválságra adott kormányzati válaszokat tekintve megfigyelhető, hogy azok egyrészt - a Magyar Állam elővásárlási jogának biztosításával - törekednek a stratégiai jelentőségű nyersanyagokat és termékeket (pl. porított kőszén, brikett, koksz) az országon belül tartani.  Másrészt, a vállalkozások megsegítésére, a feldolgozóipari energiaintenzív KKV-kra fókuszálva, október 20-ával elérhetővé vált egy 200 mrd Ft összértékű támogatási program a Nemzeti Fejlesztési és Forráskoordinációs Ügynökség révén.  A vállalkozások és vállalatok mozgástere ugyanakkor némileg beszűkült a tekintetben, hogy nem tudják kivonni magukat az energiakereskedőkkel való szerződéskötési kiszolgáltatottság alól, miközben azok az ellátásbiztonság hiányából eredő kockázatok költségét előrefizetés formájában a fogyasztó vállalatokra hárítják át – jogtalanul. Az előadásban érdekességként került említésre az aggregálás, mint a kiegyenlítő energiapiac lehetősége, amely Magyarországon 2021. január 1-je óta lehetséges. Ennek értelmében a felhasználó a vele szerződött villamosenergia-kereskedő vagy a mérlegkör-felelőse jóváhagyása nélkül köthet aggregálási szerződést, ami lehetővé teszi, hogy egyidejűleg különböző mérlegkörhöz tartozó piaci szereplők is összekapcsolódhassanak. Mindez pedig új energiaközösségek kialakulásának teremt lehetőséget és piacot. Az Európai Unió joga kapcsán Dr. Tóth Máté megjegyezte, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz) 4. cikke, amely a megosztott hatáskör alá tartozó területekről, így az energiáról is rendelkezik, az újabb és újabb uniós szintű energiacsomagok függvényében annyiban „változik”, hogy a megosztott hatáskör pólusa érzékelhetően Brüsszel felé közelít.

Balogh László, az OECD Magyar Nemzeti Kapcsolattartó Pont elnöke, a Pénzügyminisztérium nemzetközi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára a reputációs kockázatok elkerülésének és a Nemzetközi Energiaügynökség (International Energy Agency, IEA) tapasztalatainak oldaláról közelítette meg az energiaválság kérdését. Az Energiaügynökség köztudottan a 1972-es olajválságra adott válaszként az olajimportőr országok (fogyasztók) szervezeteként és az OPEC (Kőolaj Exportáló Országok Szervezete, Organization of the Petroleum Exporting Countries) ellensúlyozására jött létre 1974-ben. Magyarország az 1996-os OECD csatlakozását követően a Nemzetközi Energiaügynökséghez való 1997. évi csatlakozásával már akkortájt az energiatudatos politika mellett tette le a voksát. Az IEA egy szofisztikált, az olajimportőr országok ellátásbiztonságát célzó vészhelyzeti mechanizmust hozott létre, amelynek keretében minden tagállamnak legalább 90 napra elegendő stratégiai olajkészletet kell létrehoznia és efölött – a kőolaj ellátási piaci zavarok esetén – tagállam az IEA-val egyeztetett módon diszponálhat. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (Organisation for Economic Co-operation and Development, OECD) égisze alatt 1976-ban jöttek létre az OECD Multinacionális vállalatokra vonatkozó irányelvei (rövidítve: az Irányelvek), amely az ún. puha jog (soft law) eszközeivel és a felelős üzleti magatartás követelmények lefektetésével törekszik segítséget nyújtani a vállalatoknak. Az Irányelvek tekinthetők a felelős üzleti magatartás (Responsible Business Conduct, RBC) legátfogóbb, kormányok által is támogatott ajánlásgyűjteményének, amely azt a pozitív hatást kívánja bátorítani és erősíteni, amit a multinacionális vállalatok a fenntartható fejlődés és a tartós társadalmi előrehaladás érdekében gyakorolnak. Ugyan az Irányelvek által biztosított panaszkezelési mechanizmus, amely a nem jogi értelemben vett „békéltető testület” funkcióját látja el a konfliktusban érintett felek számára és mediációs eljárást biztosít, önkéntes alapú és csupán ajánlásokat fogalmaz meg adott konfliktus kezelésére, mégis reputációs kockázatként jelenhet meg a vállalatok szemében. Ezt egyrészt igyekeznek preventíven elkerülni a vállalati felelősségvállalás stratégiájuk keretében létrehozott CSR-tervekkel és a hozzá rendelt ESG-reportinggal. Másrészt, ha érintettek egy panaszos esetben, akkor törekszenek aktívan részt venni a mediációs eljárásban, mert tapasztalataik szerint a proaktív részvétel hiánya ma már konkrét üzleti hátrányokat generál. Tehát összességében, a felelős üzleti magatartás és az általa biztosított mechanizmus a vállalatok számára megtérül, hiszen a felelős cégeknek kevesebb kockázattal kell számolniuk, és az etikus magatartás vonzerőt jelent az egyre tudatosabb fogyasztók számára is. Ami az OECD legfrissebb elemzéseit illeti,  az látható, hogy a gazdasági növekedést negatívan befolyásoló folyamatok tartósan fennállnak; Európában az energiára fordított GDP-arányos kiadások mértéke 2022-ben 2,5-3 szorosára nőtt a 2019-2021-es időszakhoz képest, amit tovább tetéz az inflációs nyomás. Nem véletlen, hogy Fatih Birol, a Nemzetközi Energiaügynökség vezérigazgatója az első globális energiaválságról beszél, ami a következő, 2023-24-es télre való felkészülés tükrében még inkább eszkalálódni látszik, hiszen az idei év egy részében még érkezett orosz import, Kína cseppfolyósított gáz (LNG) iránti kereslete pedig visszaesett a gazdasági növekedés stagnálása miatt, ami a fűtési szezon tekintetében egyben Európa szerencséjét is jelentette. A gázellátás akadozása továbbá a mezőgazdaságra és az élelmiszeriparra is közvetlen hatással van, hiszen a műtrágyagyártás egyik fő alkotóeleme a földgáz: emiatt csaknem 30%-kal eshet vissza az élelmiszer termelés az elkövetkező időszakban. A kihívások tekintetében helyettes államtitkár úr szerint számolni kell a tartós versenyképesség kérdésével is, ugyanis a megnövekedett energiaárak nemcsak az európai ipar nemzetközi versenyképességét veszélyezteti, hanem hosszú távon kicsapódhatnak akár a pénzügyi rendszereken és veszélyeztethetik a pénzügyi stabilitást is, aminek végső soron a háztartások és a vállalkozások lehetnek az elszenvedői. Ezt mindenképpen célszerű lenne elkerülni. Ami a megújuló energiaforrásokat illeti, Balogh László leszögezte, hogy szerinte csak megújulókkal nem lehet 2050-re a klímasemlegességi célokat elérni, szükség van a nukleáris energiára is – kiváltképp jelen geopolitikai körülmények között. Míg Kínában és az Egyesült Államokban hatalmas összeget fordítottak a nukleáris energia és biztonság kiépítésére az elmúlt időszakban, ami egyben a reaktorok fejlesztését is jelentette, addig az Unióban épphogy ezen kapacitások leépítésére törekedtek, ami most némileg változni látszik: Franciaország nagyszabású nukleáris fejlesztést hirdetett meg, míg Németország deklaráltan nem zárja be atomerőműveit 2023 első feléig, Közép-Kelet Európában pedig lényegében minden térségbeli ország nukleáris erőművi fejlesztéssel számol.